Hogyan változott az életed az EU-s csatlakozás óta?
Semennyire. Magyarország számára az EU egyelőre gazdaságilag fontos, és ezen a téren lehet érzékelni az eseményeket is. Amíg nem történnek gyökeres átalakulások, addig egy hétköznapi ember számára elég kicsi a változás

Mennyire vagy tisztában az EU rendszerével?
Minden törvényt ismerek.

?! 18körül INFO

Az utóbbi évtizedben Magyarország külpolitikájának legfőbb célkitűzése az euroatlanti integráció, azaz a csatlakozás a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. A NATO-nak hazánk már 1999 óta tagja és 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz is. Mivel már Te is az Unió polgára vagy, Neked is tudnod kell, hogy mit is jelent az Európai Unió, hogyan jött létre, milyen a felépítése és a fiataloknak milyen előnyei származnak az uniós tagságból. ERRŐL SZERETNÉK TÖBBET TUDNI!

Támogatod az EU elképzeléseit?

Amennyire ismerem, azt mondhatom, hogy van, amivel egyetértek, és van, amivel nem. A gazdaságpolitika az, ami ránk a legnagyobb hatással van és befolyásol minket. Jó, mert sok embernek lehetőséget biztosít a külföldi munkavállalásra, ugyanakkor szakmánként változó is ez a dolog. Például nem jó akkor, ha olyan területről mennek el az emberek, ahol egyébként is hiány van.

A munkád során mennyire érzékeled, hogy EU tagok vagyunk?

A vízilabdában egyáltalán nem változott semmi. Külföldön ugyanúgy megszabják, hogy hány játékos játszhat, szabálybeli változtatás nem történt, valamint a keresetek mértéke sem változott.

A fiataloknak mit tanácsolsz? Ebben az új rendszerben hogyan alakítsák az életüket, miben változtassanak, ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben?

A fő cél, hogy mindenki igyekezzen egy dologban jónak lenni, később ez lehet a munkája is. Fontos az is, hogy egy bizonyos kortól a fiatalokban legyen meg egyfajta céltudatosság, hogy később meg tudjanak állni a saját lábukon. Ha kitűznek maguk elég egy célt, akkor ne adják fel, ha elsőre nem sikerül.

A csatlakozás után véleményed szerint jobban megbecsülik a magyarokat?

Szerintem nem. Mint mindent, ezt is ki kell harcolni. Az elmúlt negyven évet nézve hátránnyal indulunk, tenni kell azért, hogy elismerjenek minket. Leginkább a fiatalok azok, akik le tudják küzdeni az akadályokat. A legnagyobb probléma a korrupció, és legelőször ezen kell túllépnünk. Fontos, hogy a fiatalok megtanuljanak tisztességesen élni. Ezek után megkezdődhet a felzárkózás.

Benedek Tibor nem hivatalos oldala

…volt egyszer egy magyar kisfiú, aki 3 évesen Németországba került, pontosabban az egykori NDK-ba. Ott cseperedett hosszú évekig, ott járt bölcsődébe, óvodába, alsó tagozatba. Na jó, mielőtt még skizofrén tüneteket kezdenék produkálni, inkább áttérek E/1. személybe.

Szóval a szocializmus végnapjait Németország keleti felében éltem meg, kint voltam, amikor itthon megnyitották a magyar-osztrák határt, amikor felmásztak a megosztottságot jelképező, gyűlölt berlini falra, s amikor a két testvér újraegyesült. Ám ne szaladjunk ennyire előre!

!? 18körül INFO

2007. december 21.-én 0 órakor Magyarország teljes jogú tagjává vált a schengeni övezetnek. Így ma már a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken – átléphetik a belső határokat, amennyiben más schengeni országokba utaznak be. Erről szeretnék többet tudni!

Szüleim kiküldetésben dolgoztak, s mivel havonta egyszer lehetőségünk volt átmenni Nyugat-Berlinbe (szigorúan Wartburggal, ami akkor hihetetlenül nagy szám volt), a banán, a Bravo, a Popcorn, a nyugati típusú bevásárlóközpont nem volt idegen számomra. Gyerekfejjel is felfogtam, hogy odaát minden szebb, fényesebb, s talán jobb is. (A félreértés elkerülése végett, nem sírom vissza a szocialista rendszert, de mai ésszel tudom, hogy a „szabadságnak” ára van.)

Éltem a kelet-német gyerekek hétköznapi életét: suli (még szombaton, akkor is, ha csak egy óránk volt), játszótér (érdekes, hogy ott nem volt szokás a barátok lakására való feljárás), közösségi munkák (terek rendbe tartása, tavaszi nagytakarítás). „Kedvenc” tantárgyam (utáltam, mint a fene) az iskolakertészet (Schulgarten) volt, aminek a lényege, hogy megtanultunk gyomlálni, ültetni, gereblyézni stb. A poroszos szigor bár nem az ereimben csörgedezett, de tutira belém nevelték, csakúgy, mint a pontosságot, a rendszeretetet, a munka megbecsülését, aminek ma már felbecsülhetetlen hasznát veszem.

!? 18körül INFO

Az EU-ban a diákok szabadon választhatják meg oktatási intézményüket, nincsenek megkötések, bármely másik tagállamban is tanulhatnak. Erről szeretnék többet tudni!

Bizonyos dolgoktól azonban távol maradhattam. Persze kisdobosként – vagy, ahogy ott hívták: „junger Pionier” – az ünnepek alkalmával nekem is viselnem kellett az egyenruhát, kék kendővel kiegészítve, a május 1-jei felvonulásokat azonban rendre megúsztam.

Folyt. köv.

L. Dézsi Zoltán, a 2003-ik évi Riporter kerestetik győztese, az MTV Kékfény című krimiműsorának riportere. Bár mostanság elsősorban gyilkosokkal foglalkozik, de korábban a konzervgyári segédmunkási poszt is “feküdt” neki. (Mint azt látni - pontosabban olvasni - fogjátok)

Az úgy kezdődött, hogy bejelentette nekem az egyik leányzó a III. A-ból (szép keblei voltak), hogy a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) vezető jó fej volt, és kiharcolt nekünk (akkoriban mindent ki kellett harcolni, nem volt elég eldönteni) egy külföldi melót. Nem is akárhol, az NDK-ban.

!? 18körül INFO

Uniós állampolgárként Nagy-Britanniában, Dániában, Hollandiában, Svédországban, Finnországban, Spanyolországban és Írországban a mai EU-szabályok, vagy nagymértékben megkönnyített munkavállalási feltételek mellett, néhány éven belül pedig bármely tagállamban munkát vállalhatunk, letelepedhetünk, méghozzá közvetlen családtagjainkkal együtt. Erről szeretnék többet tudni!

No itt álljunk meg pár mondatra. A mai tiniknek vélhetően fogalmuk sincs mit is jelent az NDK. Nos akkortájt két német állam volt. Az egyik (a szerencsésebb) az NSZK, azaz a Német Szövetségi Köztársaság, a másik (a pechesebb) a Német Demokratikus Köztársaság. Előbbi a művelt nyugathoz , utóbbi a szocialista táborhoz tartozott. Egyszerűbben: az NSZK-ban baromi jól éltek az emberek, és mercivel jártak, míg az NDK-ban gáz volt az életszínvonal, és mindenki Trabantot, vagy Wartburgot pöfögtetett.

Akkortájt még működött a KISZ-en belül egy olyan csoport, amelyik megszervezte az Építő Táborokat (basszus, megint egy szó, ami értelmezhetetlen). Na, ez nagyjából azt jelentette, hogy összezártak egy melóhelyen 1-2 ezer középiskolást, akik időnként dolgoztak egy kicsit (kaszáltak, kapáltak, ástak, stb), de főleg baromira buliztak. Esténként ment a csajozás, piálás, tábortűz, gitárral. Viszont nem ment a fű (mondjuk akkor még nem is volt).

Az építő táborok közül a legvágyottabbak a nemzetközik voltak. Itt mindenki összegyűlt, aki élt és mozgott. Lengyelek táncos címkés sörrel (ma már ilyet nem lehet kapni), NDK lányok hatalmas szexuális vággyal, cseh srácok óriási pofonokkal, román lánykák kissé szőrös lábbal és persze a magyarok kifogyhatatlan buli éhséggel.

!? 18körül INFO

Az Európai Unió “A Fiatalok lendületben (Youth in Action)” nevű program azért jött létre, hogy támogassa a fiatalok egymás közti kapcsolatait, segítsen egymás megismerésében, hogy toleráns, nyitott fiatalokat neveljen. Erről szeretnék többet tudni!

Na ennyit bevezetőként. Azon a nyáron az NDK-ba mehettünk, mégpedig Magdeburg városába, pontosabban mellé vagy 10 kilométerrel egy konzervgyárba segédmunkásnak. Nyolcan voltunk magyarok, meglepő módon négy fiú és négy lány. A csapat azóta némiképp megkomolyodott, van tanár, ügyvéd, fizikus, polgármester, újságíró, de akkor még mindannyian gondtalan ifjak voltunk. Olyannyira, hogy már a vonaton egymásba gabalyodott a társaság női, és férfi szakasza. Ez gondolom most is így van, úgyhogy mindez talán nem lényeges. Annál inkább az lehet, hogy hova is kerültünk. Manapság egy gyár (pláne, ha élelmiszert állít elő) olyan tiszta, hogy a légy seggre esik a csarnokban a padlón. Nos akkortájt mindez még kissé másként nézett ki. A bandát egy gumicsizmás, 100 kilós nő fogadta (minden német lány mázsás lett, miután férjhez ment), majd megmutatták az öltözőt. Miután a padokról elzavartunk 3-400 csótányt már le is ülhettünk, és magunkra húzhattuk a munkaruháinkat. Aki látott már ilyet, nem feledi el. Kantáros gatya, meghatározhatatlan színnel. Úgy tippeltünk, hogy a gyártáskor (úgy hatvan évvel korábban) kék lehetett. Mindenki kapott egy 46-s gumicsizmát hozzá, hogy igen jól érezze magát. A lányok ugyan próbáltak reklamálni, hogy az ő lábukra kissé nagy ez a valami, de a németek nem nagyon hatódtak meg. Akkor jöttünk rá, hogy náluk vélhetően mindenkinek 46-os lába van.

Az üzemcsarnok, no az egy csoda volt. A lepukkantságáról csak annyit, hogy simán le lehetett volna benne forgatni egy háborús film jeleneteit Berlin ostromáról, pontosabban nem, mert ahhoz is fel kellett volna kicsit újítani A zöldbabot (merthogy zöldbabkonzervet gyártottunk) vasvillával kellett a mosóüstbe lapátolni, majd felügyelni, ahogy főződik a kulimász. A szagról csak annyit, hogy valaki behozta a vadászgörényét, amelyik menten elájult. Ezek után egy gép belenyomkodta a babot valami fém izébe, és utána jöttünk megint mi. A kész konzervre egy gép segítségével fel kellett ragasztani a címkéket. Azonban az első napon csak eper címke volt. Tettünk rá azt, a kutya nem szólt érte (akkortájt a munkamorál kissé más volt, mint napjainkban). Vélhetően a háziasszonyokkal toltunk ki, akik csak a felbontás után jöttek rá, hogy mit is vettek tulajdonképpen. Utólag is bocsika

Na ennyit az üzemről. Pár gondolatban még az akkori szórakozási lehetőségekről a nagy hatalmas NDK-ban. Nos akkortájt nekünk már kazettás magnónk volt, de nem tudtunk hozzá odakint kazit venni, mert azt éppen nem lehetett kapni. Volt viszont magyar császárkörte likőr, 7 deci nagyjából 120 forintért. Be is vásároltunk rendesen, meg is ittuk Magdeburg főterén, majd elmentünk diszkóba. Egy orsós magnó volt rákötve két házilag eszkábált hangfalra, és az nyomta a zenét a kultúrházban. A falak mentén támlás székek, mindenki fehér zokniban és sportcipőben, zsír volt.

Azután eltelt az egy hónap, és megkaptuk a fizetésünket. Azt hiszem 3 500 forint volt, persze keletnémet márkában. Egy ébresztőórát, meg egy konyhai robotgépet vettem a lóvéból. Jól megfizettek bennünket, persze sokkal többet nem is érdemeltünk.

Ma, amikor elindultam reggel az utcán, arra gondoltam, hogy milyen történettel is szolgálhatnék, a több évtizedes emlékek közül…Íme:

A nyolcvanas évek elején, még afféle segédoperatőr voltam. Akkortájt volt az MSZMP kongresszusa. A Hősök terén lévő SZOT Székházba voltam beosztva a Magyar Televízió részéről, hogy hordozható kamkorderünkkel (kb. 15 kg) bejátszáshoz készítsünk felvételeket.

!? 18körül INFO

MSZMP kongresszus helytt Európai Tanács. Az Európai Tanács (European Council) az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek és a Bizottság elnökének évente legalább kétszer ülésező testülete, az Unió csúcsszervének is nevezik. Erről szeretnék többet tudni!

Az operatőr, Bucsi János volt, azóta sajnos már nincs közöttünk. Én már idejekorán a helyszínen voltam. Jani csak késve érkezett, mert az ő kitűzőjén nem volt piros pecsét (akkreditáció), ezért nem engedték az épület közelébe.

Amikor a kamerát állítgattam (fehér-egyensúly), egyszer arra lettem figyelmes, hogy nagy sürgés-forgás alakult ki. Kíberek nyomultak, fekete autók érkeztek. Szerencsémre Kádár János érkezett meg kamerám elé. Felocsúdtam, és megnyomtam a „Rec” gombot. Ahogyan a nagyoktól láttam, gépemmel szépen bekísértem Kádár elvtársat az épületbe, felvettem, ahogyan kezel a többi elvtárssal, miközben a fotósokkal nyomakodtam a megfelelő pozícióért. Egy hosszú snitt volt az egész, ahogyan megáll a lépcső előtt, röviden üdvözli barátait, majd egyik kezét feltartva, szinte el is köszönt a frissen üdvözöltektől. Elindult a folyosón.

Én utána. Szépen követtem a géppel “lábfhart-ban” /Ez azt jelenti, hogy megyek a kamerával, végig hasznos a felvétel, és kompozícióban maradok./
Egyszer az öreg rátette a kezét egy ajtó kilincsére, és a válla felett kérdően visszanézett rám. Közben ment a felvétel. Jobb szemem a kamera keresőjén, bal szemem az ajtó feliratán, amelyen a “00″ szám volt. Sikerült elkísérnem az öreget az intimitás határáig. Csodálom, hogy nem tepertek le a kíberek. Az általam rögzített felvétel egyébként - a kézfelemelésig -le is ment a Magyar Televízióban. Herzán Miklós főgyártásvezető meg is dícsérte munkámat.
Így bontogattam szárnyaimat a Magyar Televíziónál, ahol mint első munkahelyemen, 30 évet dolgoztam.

Az életed egészen kalandos, mondhatni amolyan világpolgár vagy. Mesélsz erről egy kicsit?

Amikor hároméves voltam a családommal együtt Németországba költöztünk, így két nyelven nőttem fel. Az általános iskola első öt osztályát ott végeztem el, majd ’91-ben visszaköltöztünk Magyarországra, és itt folytattam a tanulmányaimat, egyetemi éveimet pedig részben Franciaországban töltöttem. Ráadásul a világ számos országában volt szerencsém járni.

?! 18körül INFO

Az EU-ban a diákok szabadon választhatják meg oktatási intézményüket, nincsenek megkötések, bármely másik tagállamban is tanulhatnak. ERRŐL SZERETNÉK TÖBBET TUDNI!

Érettségi után pedig jött a Külkereskedelmi Főiskola és a külgazdasági szak…

Igen, emellett párhuzamosan a franciaországi Université de Picardie Jules Verne közgazdászhallgatója is voltam. A diplomámat 2001-ben szereztem meg. A diplomamunkámat agrár-környezetvédelemből írtam, és olyannyira jól sikerült a másfél hónapos munka, hogy publikálták, sőt, azóta ajánlott irodalom.

Láthatóan közel áll hozzád az Európai Unió. Ezen belül mi áll a legközelebb a szívedhez?

Az EU történetét azért szeretem nagyon, mert érdekes, hogy ellenséges országok, akik évszázadokon át egymással háborúztak, barátságot kötöttek, összefogtak, és maradandót alkottak.

Neked elég összehasonlítási alapod van. Mennyire látod másként az itthoni EU-s szemléletet?

Teljesen más. Igazából talán a megközelítéssel van a gond. Amikor az EU-s csatlakozásról tartottak népszavazást, nagyon kevesen mentek el itthon. A szakdolgozatom témájánál maradva, ez Ausztriában úgy nézett ki, hogy a gazdáknak elmagyarázták, milyen lehetőségek rejlenek az unióban, s a pályázatok révén, az onnan jövő támogatásokkal hogyan tudnak majd fejleszteni. Itthon még most sem élnek elegen ezekkel a lehetőségekkel…

Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nyelvek is. Amellett, hogy két „anyanyelved” van, még két nyelven beszélsz folyékonyan.

Több nyelven nőttem fel, ami egy adomány. Ezzel pedig élni kell. A Valami Amerika betétdalának például én írtam az angol szövegét. Az itthoni nyelvtanulás javuló tendenciát mutat, ám korántsem állja meg a helyét külföldön. Nagyon hasznosnak tartom az ERAMUS programot. Akik tehetik, vegyék igénybe, hiszen itthon az iskolapadban nem lehet nyelveket olyan szinten elsajátítani, mint ahogyan a kinti tanulmányok alatt.

És nemcsak beszélsz, énekelsz is.

Tizenkét évesen hallottam meg először Whitney Houstont énekelni, és eldöntöttem, hogy jómagam is olyan hatást szeretnék kiváltani az emberekből, mint ő. Innentől kezdve nagyon sok stílussal ismerkedtem meg, majd tizenhét éves koromban elkezdtem a hangomat képezni. Több promóciós lemezt is készítettem, közel két évig jártam Európát egy osztrák musicallel, aztán tavaly megvalósult az álmom, hiszen megjelent az első szólólemezem.

A környezetvédelem mellett többször feltűntél már a fiatalság mellett is. Ez véletlen?

Nem hiszek a véletlenekben. Szeretném leszögezni, hogy nem a sztárságra hajtok, nem ezért kezdtem el az éneklést. Nekem ez a hivatásom. Ha ismernek az emberek, fel tudom hívni a figyelmet fontos dolgokra. Az egyik a rászoruló gyermekek segítése; szeretnék egyszer az UNICEF nagykövete lenni.

Hol találnak meg Téged a rajongók?

Van egy interaktív weboldalam, ahol mindenfajta infot lehet rólam találni, továbbá fent vannak a zenéim, a klipjeim, emellett pedig blogot is vezetek, ahova szeretettel várom a hozzászólásokat. www.ivanonline.hu Itt bárki felveheti velem a kapcsolatot.

Horváth Timi

A munkád során hol találkozol az Európai Unióval?
Mindenhol. Először is a munkánk miatt rengeteget utazunk. Párizs a második otthonunk, hiszen nyolc éve tagjai vagyunk a Moulin Rouge-nak, ingázunk Párizs és Budapest között. Még éltem abban a korban, mikor útlevéllel nem lehetett átmenni, így nagyon örültem a csatlakozásnak. Los Angelesbe például három útlevéllel tudok csak kimenni, ez is tükrözi, hogy az EU-n belül nagyon jó lett az utazás. Emellett Megyeri János barátommal a Várban készítetünk egy panoptikum kiállítást a magyar történelemmel kapcsolatosan és így ennek kapcsán nagyon sok uniós pályázatot be tudtunk vonni.

Számodra milyen előnyt jelent, hogy országunk is csatlakozott?
Amellett hogy szinte határ nélkül tudunk utazni, nagyjából az árak is kiegyenlítődtek, ami azért jó, mert előre ki tudom számolni, hogy mennyibe kerül majd az út, és a repülőjáratok is lerövidültek. A pályázatokat is nagyon jó dolognak tartom, sok mindenre támogatást tudunk szerezni, olyan dolgokat is meg tudunk valósítani, amiről eddig csak hallottunk.

?! 18körül INFO

Számos előnnyel jár, ha egy EU-tagország állampolgára vagy, mert vannak jogok, melyek minden tagállam összes polgárára érvényesek. ERRŐL SZETERNÉK TÖBBET TUDNI!

Milyen nyelveken beszélsz?
A magyar után angolul beszélek a legjobban, néha már angolul álmodom. Ezt követi a német, de nyelvjárást is el tudunk sajátítani. Szerencsére könnyen ismerkedünk, és akárhova megyünk, mindenhol megtanulunk néhány szót, kifejezést, így elég sok nyelven meg tudunk szólalni.
Az unió nagy lehetőség a fiatalok számára, de úgy érzem kicsit félve állunk még ehhez az egész rendszerhez. Mit javasolsz, hogyan használják ki a lehetőségeket a diákok?
A legfontosabb, hogy viccesen és kedvesen fogják fel a dolgokat, a tanárokat ne zavarják óra közben, így kevesebb gondot okoz például a házi feladat megoldása. Fontos, hogy mindenki magába szívjon egy általános alapműveltséget, ezek után mindenki próbáljon meg egy olyan jövőképet kialakítani, ahol minden álmuk adott. Mindenképpen használjátok ki az EU előnyeit, utazzatok sokat, ha már egyszer van rá lehetőség.
A Nemzeti Fejlesztési Terv rengeteg felújításra adott lehetőséget hazánkban. A környezetedben találkoztál a programmal?
A lakásom mellett egy műemlék házat építenek, ez talán a legközelebbi példa. De már említettem a Magyar Történeti Kiállítást, ami egy viaszfigurás panoptikum, ebben is nagy segítségünkre vannak az EU-s támogatások. Érdekesség, hogy Mátyás koráig nyúlunk vissza, és Kinizsit rólam formázták meg.
Mennyire nehéz magyarként érvényesülni?
Semennyire. Fellépéseknél mindent esetben bemondatjuk, hogy Budapestről jöttünk, ami eddig semmi gondot nem okozott. Sokan nem tudják, hogy hol is van, de a sok magyar hírességnek köszönhetően sikerül behatárolni. Nagyon sokan a nemzeti értékeinket emelik ki, Liszt Ferenc és Puskás sok embernek eszébe jut, de Budapest és a Balaton is szóba kerül.

www.rippel.hu