Hol volt, hol nem volt…
…volt egyszer egy magyar kisfiú, aki 3 évesen Németországba került, pontosabban az egykori NDK-ba. Ott cseperedett hosszú évekig, ott járt bölcsődébe, óvodába, alsó tagozatba. Na jó, mielőtt még skizofrén tüneteket kezdenék produkálni, inkább áttérek E/1. személybe.
Szóval a szocializmus végnapjait Németország keleti felében éltem meg, kint voltam, amikor itthon megnyitották a magyar-osztrák határt, amikor felmásztak a megosztottságot jelképező, gyűlölt berlini falra, s amikor a két testvér újraegyesült. Ám ne szaladjunk ennyire előre!
2007. december 21.-én 0 órakor Magyarország teljes jogú tagjává vált a schengeni övezetnek. Így ma már a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken – átléphetik a belső határokat, amennyiben más schengeni országokba utaznak be. Erről szeretnék többet tudni!
Szüleim kiküldetésben dolgoztak, s mivel havonta egyszer lehetőségünk volt átmenni Nyugat-Berlinbe (szigorúan Wartburggal, ami akkor hihetetlenül nagy szám volt), a banán, a Bravo, a Popcorn, a nyugati típusú bevásárlóközpont nem volt idegen számomra. Gyerekfejjel is felfogtam, hogy odaát minden szebb, fényesebb, s talán jobb is. (A félreértés elkerülése végett, nem sírom vissza a szocialista rendszert, de mai ésszel tudom, hogy a „szabadságnak” ára van.)
Éltem a kelet-német gyerekek hétköznapi életét: suli (még szombaton, akkor is, ha csak egy óránk volt), játszótér (érdekes, hogy ott nem volt szokás a barátok lakására való feljárás), közösségi munkák (terek rendbe tartása, tavaszi nagytakarítás). „Kedvenc” tantárgyam (utáltam, mint a fene) az iskolakertészet (Schulgarten) volt, aminek a lényege, hogy megtanultunk gyomlálni, ültetni, gereblyézni stb. A poroszos szigor bár nem az ereimben csörgedezett, de tutira belém nevelték, csakúgy, mint a pontosságot, a rendszeretetet, a munka megbecsülését, aminek ma már felbecsülhetetlen hasznát veszem.
Az EU-ban a diákok szabadon választhatják meg oktatási intézményüket, nincsenek megkötések, bármely másik tagállamban is tanulhatnak. Erről szeretnék többet tudni!
Bizonyos dolgoktól azonban távol maradhattam. Persze kisdobosként – vagy, ahogy ott hívták: „junger Pionier” – az ünnepek alkalmával nekem is viselnem kellett az egyenruhát, kék kendővel kiegészítve, a május 1-jei felvonulásokat azonban rendre megúsztam.
Folyt. köv.
Augusztus 27th, 2009 at 20:30
yvahiqobyn…
What Is Asbergerssyndrone …
Szeptember 26th, 2009 at 1:11
rygasivam…
accommodation beach front ocean virginia …